Való világok peremén tántorgó világtalan
Érzékelő szervek által vezérelve,
Nem tehet mást, hinnie kell, hogy hibátlan
A mindent vezérlő vezérelve.

Érzelmek tengerén hánykódó hajótörött
Magánya mielőtt végleg magába zárja,
Nem tehet mást, hinnie kell, hogy a látóhatár mögött
Végül a szeretet szárazföldje várja.

Nem tehet mást, hinnie kell,
Nem tehet mást, hinnie kell,
Hinnie kell!

Való világok peremén tántorgó világtalan
Érzékelő szervek által vezérelve,
Nem tehet mást, hinnie kell, hogy tényleg hibátlan
A Mindent Vezérlő Vezér vezérelve.

Nem tehet mást, hinnie kell,
Nem tehet mást, hinnie kell,
Hinnie kell!

Nem az a baj ebben a nyomorék világban,
Hogy kevés a főnyeremény.
Lehet a kombináció hibátlan,
Mégis csökken a remény.
Arra, hogy a falra szerelt kampón lógó kötél
Ne a Te nyakad körül feszüljön meg,
Ha már úgy születtél ide, mint egy bárány,
Aki ártatlanul látta meg az Isten napját.
Márvány tábla a síron, rajta név, így ismeri az apját.
És jobb esetben az anyja, mondjuk gondozásba adja,
De az is lehet, hogy szarik az egészre, és a sorsára hagyja.

Lehet "A nagyvilágon e kívül nincsen számodra hely",
De bármerre is jársz, arra azért mindig figyelj,
Hogy a Hatalom Mindenhol Büdöset Szarik, és nem töröl segget,
De a gyenge csak addig az, amíg le nem győzi az erősebbet.

Itt Valami készül, valaminek jönnie kell,
Szóval soha ne mondd, hogy soha nem érdekel,
Az hogy itt
Valami készül, valaminek jönnie kell,
Szóval soha ne mondd, hogy soha nem érdekel.
Soha ne mondd!

Nem az a baj ebben a nyomorék világban,
Hogy kevés a főnyeremény.
Lehet a kombináció hibátlan,
Mégis csökken a remény.
Arra, hogy a falra szerelt kampón lógó kötél
Ne a Te nyakad körül feszüljön meg,
Ha már úgy születtél ide, mint egy bárány,
Mint egy Bárány.

Lépj be és légy üdvözölve, ez itt az én varázskertem.
Érezd jól magad benne, az italt a kedvedért kevertem,
Amitől nem ér hozzád többé semmi baj, semmi vész, amivé
Akarsz, azzá változz át, mondjuk
Legyél Drakula, a vámpír, próbád szívni a vérem.
Legyél ügynök, aki rábír, én meg hagyom magam, és nagyon remélem,
Hogy jó helyre hoztál és hogy jó a pilóta is ezen a gépen.
Nem baj, ha másodosztály,

Csak legyél a sztyuárdesz,
Aki ha kérem egy piát tesz elém a gépemen,
Legyél sztyuárdesz,
Ne félj, minden rendben lesz!

Legyél az esernyőm,
Óvj a széltől, és ha mégis elázom,
Te legyél az égen a Nap, Te melegíts át, ha néha fázom!
Én meg olyan leszek hozzád, mint a gazdájához a véreb.
A méhek a virágokat beporozzák,

Te meg legyél a sztyuárdesz,
Aki ha kérem egy piát tesz elém a gépemen,
Legyél sztyuárdesz,
Ne félj, minden rendben lesz!
Csak legyél a sztyuárdesz, na gyere,
Legyél a sztyuárdesz, ne félj,
Minden rendben lesz, hogy ha
Te leszel a sztyuárdesz!

Balaton valahol, az éjjeli lepkék,
Szúnyogok, minden bogár szénné úgy égnek szét,
Hogy rárepülnek a fényre,
Arra az ultra-ibolya színű kékre,
Aztán a feszültséghez tapadnak,
És valami ilyesmi hangot adnak, hogy

Arrrrgggghhhhh...

A vonatom zakatol, néha görbe a pálya,
Hát jöhetne valaki végre, hogy a hibákat kikalapálja.
Mondjuk, legyen olyan, mint az álom,
Mint Csipke Rózsika a bálon,
Ha belezúgok, nem bánom,
És a világba belekiabálom, hogy

Arrrrgggghhhh…

Én ott vagyok valahol,
Ahol a vonatom zakatol.
Én ott vagyok valahol,
Ahol a vonatom zakatol.
Én most ott vagyok valahol,
Ahol a vonatom zakatol.
Mondom ott vagyok valahol,
Igen, a vonatom zakatol.

Itt úgysincs vége, ez a dal is most kezdődik el látod…
Indulnom kéne, mielőtt a szavaid tőrét újra a szívembe mártod.
Félkész a tervem, úgy bolyong bennem, akár egy eltévedt árnyék,
Akit félholtra vertem, hát most szerencsétlentől mit is várnék.

Adj valamit, amitől múlik a fájdalom, kérlek
Adj valamit, amitől enyhül a fájdalom.

Volt már rá példa, tudom, nem én vagyok az első a sorban, aki csak egy
Nyomorult préda, keresi, kutatja, a menedék hol van.
Kérdésre kérdés, igazi válaszok helyett hazugságok.
Elég hülye egy érzés, hogy mellém helyetted senkit nem találok.

Adj valamit, amitől múlik a fájdalom, kérlek
Adj valamit, amitől enyhül a fájdalom, hogyha szeretsz
Adj valamit, amitől múlik a fájdalom, nagyon kérlek
Adj valamit, amitől enyhül a fájdalom, ami éget belülről
Véget soha nem ér,
Előröl kezdődik, újra meg újra,
Ahogy a féreg a farkát az áldozataiba fúrja,
Ez is úgy fáj, fáj.
 

Disco, mondjuk a Frisco
Te meg benyomva, mint a disznó,
Csak nézel, milyen a lézer,
Közben egy vörös dögöt igézel.
Aztán látod, ott jön a barátod,
Megörülsz neki, a buliba rántod,
Úgy nyomja az exet, mint kekszet,
És egy ideje unja a szexet.
Aztán a sarokból valaki meg látja,
Hogy rajta az a bátyja lenyúlt kabátja.
Halkan lép mögé, ne félj, nem öli meg,
Csak egy kicsit bántja.
Látod, ilyen a barátod,
Látod, ott jön a barátod.
Látod, ilyen a barátod,
Látod, ott jön a barátod.

Disco, mondjuk a Frisco
Te meg benyomva, mint a disznó,
A maradék ésszel veszélyt érzel,
És valami egérutat nézel.
Látod, ilyen a barátod,
Látod, ott jön a barátod.
Látod, ilyen a barátod,
Látod, ott jön a barátod.

Ott jön!
Mondom, ott jön!
Na gyerünk!

Ott jön!
Mondom, ott jön!
Kezeket hátra, lábakat szét!
Kezeket hátra, lábakat szét!
Kezeket fel, lábakat szét!
Kezeket fel, lábakat szét!

Forrás, tele Energiával,
Forgás örvénnyel szemben.
Korbács, karóba húzás,
Forgács vagy szálka a szemben.
Álarc, törvény ellen párharc -
Kettőn álló vásár,
Meg az ember-életek.
Ez egy más ár, én meg csak örülök, hogy élhetek,
Hogy élhetek.

Ez a boka valahogy nem az én stílusom.
Ez a boka valahogy vastagabban ér véget,
Mint egy elhízott kajmán a Níluson,
Aki megeszi az épp arra tévedt vendéget.
(lehet Téged)

Ez a boka valahogy nem az én esetem
Ez a boka mintha egy igavonóé lenne.
Ebbe a festékbe én nem mártom az ecsetem.
A végén még itt mindent össze-vissza kenne.
(ha tényleg festék lenne benne)

Ez a boka nem a zsánerem,
Ez a boka nekem nem ideál.
Hogyha mégis ráverem, hát
Az csak az a baj, ami vele jár, vele jár.

Ez a boka valahogy nem a kedvenc bokám.
Engem ez a boka engem arra emlékeztet,
Hogy a vastag cérna a vékony tű fokán nem fér át.
Hidd el én már csináltam néhány ilyen tesztet.
(és volt, aki rajta vesztett)

Ez a boka nem a zsánerem,
Ez a boka nekem nem ideál.
Hogyha mégis ráverem, hát
Az csak az a baj, ami vele jár, vele jár.

Aztán elrepülök Rióba,
Beszállok egy kabrióba.
Élvezem a dolce-vitát,
Este megkeresem Evitát.
A zsebem tele lesz lével,
Passzolgatunk Pelével.
Néz majd a kokain báró,
Hogy lehet nálam az összes káró,
Pedig az ő gorillája osztott,
Én csak szivarozgatok csendben,
Azt hiszi, jól kifosztott,
De én megbízok a szerecsenben.

Szőke csajokat nézek
A parton, a sörözőben tekézek.
Aztán ha eszembe jutna délbe'
Egy kis üzletet ütök nyélbe.
Lássuk, milyen az áru,
Szép zöld hosszúszárú.
Remélem, elrepít délnek,
Ahol a többiek henyélnek.
Ahol mindig kék a tenger,
És soha nem éhesek a cápák.
A parton rengeteg ember
A vízben lóbálja a lábát.

Aztán elrepülök Rióba,
Beszállok egy kabrióba.
Aztán elrepülök Rióba,
Beszállok egy kabrióba.
Gyere, repülj velem Rióba,
Na gyere, repülj velem Rióba,
Gyere, repülj velem Rióba!

Kicsikét be vagyok pipázva,
Lehet, hogy el is vagyok ázva,
Lehet, hogy a kelleténél néha tényleg többet hibázva,
De valahogy eljutok arra a pontra,
Hogy majd gondolkodok naponta
Arról a szőke lányról, aki a hajamat
Az éjjel befonta, az éjjel befonta álmomban,
Befonta, az éjjel befonta álmomban.

Az éjjel befonta,
A hajamat az éjjel befonta,
Álmomban
Az éjjel befonta,
A hajamat az éjjel.

A Jó Nő az egyik este
A telefonon felkereste,
A kagyló a fülébe súgta, hogy csak az alkalmat leste, arra,
Hogy utolérje végre, különben
Úgy érzi vége,
Legalább pillanatokra az életéből maradjon nála,
Legyen a vendége, maradjon nála,
Legyen a vendége, maradjon

Nála, legyen a vendége,
Maradjon nála, legyen a vendége,
Ma éjszaka még maradjon nála, legyen a vendége,
Ma éjszaka még maradjon nála, legyen a vendége.

Tavasszal újra kezdek mindent,
És elmesélem, mennyi minden van itt benn.
Neked, aki ugyanúgy veszed a levegőt, ahogy Én.
A különbség csak az a néhány költemény

Meg az a pár akkord, ami a gitárból
Meg a szavakból meg a vitákból
Meg a dobokba' lévő erőből
Néha előtör.
 
Tavasszal újra előröl kezdem,
És a titkaim madarát majd szabadon eresztem.
Hogy elékelje Neked, milyen vagyok Én
És hogy Te vagy csak meg ez a néhány költemény.

Meg az a pár akkord, ami a gitárból
Meg a szavakból meg a vitákból
Meg a dobokba' lévő erőből
Néha előtör.

Hihetetlenebb volt, mint az X-akták,
Mikor a dokik a drótokat a fejembe rakták.
De látod már, rendbe' van minden,
Ilyen könnyen azért nem menekülök innen,
Nem!

Testem a Lelkem kikötője,
Vagy a Lelkem a Testem albérlője?
És ha ugyanazt gondolod, amit én mondok,
Lehet, hogy Te meg Én mégse vagyunk bolondok.

Nem számít semmi, csak az, hogy
Kérdezz! Keresd a választ!
Nem fontos semmi, csak az, hogy
Kérdezz! Keresd a választ!

Hihetetlenebb volt, mint az X-akták,
Mikor a hordágyamat a mentőbe rakták.
De látod, itt vagyok újra, úgy mint régen,
Mint egy Élő Torpedó fenn az égen.

Nem számít semmi, csak az, hogy
Kérdezz! Keresd a választ!
Nem fontos semmi, csak az, hogy
Kérdezz! Keresd a választ!
Ne higgy el mindent, de mégis,
Kérdezz! Keresd a választ!
Bárki vagy, mindegy, a lényeg:
Kérdezz! Keresd a választ!
Kérdezz!

Én...
Belépek és vastag füst fogad a helyen.
Halkan szól a jazz és hogy az idő jobban teljen
Leülök a székre, kérek valamit inni,
És szólok a csajnak : Hagyd csak, nem kell kivinni,
Én megiszom a pultnál, jó nekem itt,
Ő meg kérdezi, hogy hozhat-e még valamit.
Rám néz és mosolyog, és mondom, hogy persze,
Hogy hozhat, ha van hozzá elég mersze.

Egy kis Sinsemilla, Akapulkó Gold,
Hogy ez az éjszaka jobb legyen, mint a tegnapi volt.
Sinsemilla, Akapulkó Gold,
Hogy ez az éjszaka jobb legyen, mint a tegnapi volt.

Aztán...
Eszembe jut, hogy nincs is semmi,
Ami eszembe juthatna, mondjuk ennyi
Előnye azér' látod megvan ennek a helynek,
Hogy itt legalább van helye egy olyan fejnek,
Mint ez itt, amit egy nyak köt össze
Ezzel az anti-body-val, ami a budiba'
Ha sok volt neki az este esett már össze
A faszi meg kiszállt belőle jó messze.
De vissza csak a puszta kényszer hozta,
Mikor a haverja felpofozta.
Mer' hogy az átmulatott kábulatot
Soha nem a népszerűsége okozta,
Hanem a szer, beszéltem már
Róla elégszer, remélem, emlékszel.
Remélem, emlékszel.

Aztán kinyílik a hátsó ajtó,
De semmi gáz, mert nem a behajtók
Jöttek a tegnapi léér',
Vagy csak egyszerűen azért, hogy féljél.
Hanem az emberem egy kis vézna,
Aki ha lehetne, bennem se bízna,
De nem igen tud mit tenni,
Mer' ő eladni akar, én meg venni.
Eladni akar, én meg venni.
Ő eladni akar, én meg venni…