A tengerparton állunk, a srácok meg én.
A legrohadtabb arcok az egész északi féltekén.
Veszett kutyák kergetik a farkukat ugyanúgy körbe-körbe,
Ahogy én szállok be hajnalban az utolsó török körbe.

Megvakulok a fényben, megsüketülök a zajban,
De nem érdekel, voltam már sokkal nagyobb, sokkal nagyobb bajban.

Ezeken a rohadt deszkákon állok, néha azt se tudom miért.
Félek, túl nagy árat kér majd valaki a válaszért.
Kinek az arcát látom, ha belenézek a tükörbe.
Táncolok, mert beleléptem valami ördögi körbe.

Megvakulok a fényben, megsüketülök a zajban,
De nem érdekel, voltam már sokkal nagyobb, sokkal nagyobb bajban,
Azt hiszem.

Mikor Clinton beül a Lincolnba, mintha valamit titkolna.
Az arca itt van előttem, álmomban már lelőttem.
De te az orrodig se látsz, neked jó a McDonalds,
Neked elég ha koka a kóla, te ugyanúgy tehetsz róla,
Hogy átbasznak a reklámmal, ezzel az amerika-lekvárral,
Ezzel a műanyag élettel, ahol annyi ember tévedt el.

Mint a háborúban a foglyok, csak a parabola-mocskot fogjuk,
Ahol minden nő tökéletes és minden férfi izmos.
Meg a legjobb mosópor, ami a faszom tudja hogy mos,
Meg az izomagyú Miki egér, bárkit megöl a kokainér’

Meg a néger csaj az utcán, aki nincs még tizenöt éves,
De húszér’ kúr és tízér’ szopik és talán még nem AIDS-es.
Meg az öccse, akinek pénz kell a cuccra beléd rakja a kést.
De mielőtt elkapnák a Yardok, bekap egy aranylövést.

Meg a bedeszkázott ablakai a halált hordozó háznak,
A nyomornegyedek bűze, ahol a háromévesek fáznak.
Itt is ez megy, csak durvában, csuklóig vagy a kurvádban,
De talpra kell, hogy állj, az ütés bármennyire fáj.

Nem kell hajó, nem kell repülőgép,
Van mit ennem, van hol aludnom még,
Nem kell hajó, nem kell repülőgép,
Nyugodt vagyok, a Vadnyugat itt van rég.

A motorod felpörög, az orrod széjjel égett.
Jönnek az új körök, soha nem ér véget.
A szemed könnyben ázik, napról napra lejjebb.
Látod, valami hiányzik, nem találod a helyed.

Hóesés, nem az égből, hóesés, nem a földre hull.
Hóesés, de a végén te maradsz alul,
Tudod, a por túl nagy úr.

Ha felszáll a köd, csak hideg félelem marad.
Megtennél bármit, hogy feldobhasd újra magad.
A pénzed elment és már semmi sincs nálad.
De reggel van újra és folyik érte a nyálad.

Hóesés, nem az égből, hóesés, nem a földre hull.
Hóesés, de a végén te maradsz alul,
Tudod, a por túl nagy úr.

Látod, hiába szóltam, mégis fogtad a gitárt.
Tükörbe nézel, látni akarod a sztárt.
Hosszú az út, rohadék nagyon,
De ha igazán akarod én hagyom.

Beleléptél a körbe, jobb, ha én mondom el.
Aki ma kezet ráz veled, holnap az tüntet el.
De ha senki nem tesz túl hamar jégre
A címlapokon leszel majd végre.

Kamerák, reflektorok vesznek körül.
Pokolra kíván majd, aki most veled örül.
Hollywood, whiskey, a sofőr, a limuzin,
A party, a lányok, két marék kokain.

Neonfények, nagyon félek,
Üres a fej, tele a gyomor,
Hamis vények, a körülmények,
Álmodik a nyomor.

Hunyd be a szemed, ha félsz, hogy port hintek bele.
Lassan rohadsz te is, mint az úton gázolt kutya kifordult bele.
Nekem nem kell, hogy az orvos segítsen rajtam.
Elkezdtem, megcsinálom, én befejezem, amit akartam.

Régóta keresem a választ,
Megyek körbe-körbe, mint az állat, akkor is, ha fáraszt.
Hol van a jel, amiben hihetnénk?
Tudnom kell, mielőtt útnak indulnék.

Van ördög, van isten.
Van minden, amiben hittem.
Van test, van lélek
És én most ebben a testben élek.

Az úton a hullák temetetlenül hevernek.
Hogyha nem tudod még, hogy ki vagy,
Hát majd megtanulod, ha vernek.
Rendben, hogyha itt kell lennem,
Én bízok benned,
Csak te is bízzál bennem.

Van ördög, van isten.
Van minden, amiben hittem.
Van test, van lélek
És én most ebben a testben élek.

"Akinek értelme van
Számlálja meg a fenevad számát
Mert emberi szám az:
És annak száma hatszázhatvanhat. "
 (János 13, 18)

Kérsz,
Amit kérsz.
Kell,
Neked kell.
Nem tudnám megadni,
Amit kérsz.
Nem tudnám megadni,
Ami neked kell.
Fáj,
Hogy fáj.
Várj,
Még várj.
Megpróbálom újra,
Csak neked.
De változtatni mindent nem lehet.

Nagyon sok van még, amit el kéne mondanom,
De félek, többé nem hagysz rá esélyt.
Kell, hogy legyen indok, hogy miért történik minden így.
Rendben, ülök csendben, várok rád.
Addig is...

Az ágyam bal oldalán ébredek reggel.
Füstszűrő-hegyek, üveg-tenger,
Mellettem fekszik az éjszakai vámpírom,
Beengedett, érvényes volt nála a vámpapírom.

Hogy került a sarokba az a róka,
Az alul fekete nőre, vörös paróka.
Messziről valami rágógumi-zene szakítja szét a csendet.
Hova lettek a lányok, most ki a fasz csinál rendet?

Nem kellett volna köpködni a földre,
Nem kellett volna, nem kellett volna, baby.

Én nem tudom, hogy mi történt velem az éjjel.
Régen szívtam magam ennyire széjjel.
Fürödtünk vajba’ tejbe’ de én nem akartam, hogy én legyek az,
Akit a kalapácsos tegnap este először vág fejbe.

Nem kellett volna köpködni a földre,
Nem kellett volna, nem kellett volna, baby.
Nem kellett volna köpködni a földre,
Nem kellett volna, nem kellett volna, baby.

Ha el akarsz kapni, ülj fel az első gépre.
Menj föl északra, aztán gyere le délre.
A nyugat nyugodt, ha távol van kelet.
Valahol majd összefutok veled.

Elmegyek az északi sarkra is érted.
Lehet, baby, hogy a nyelvemet nem érted.
De a nyelvemmel majd megmutatom neked,
Hogy beszélgetni másképp is lehet.

A pohárba piát, az ágyba nőt,
Falakat döngető hangerőt.
A benzinkútnál tele a tankot,
Hagyjuk magunk mögött a hangot.
Ó, ha a fejedbe látnék,
Tudnám, mire megy ki a játék.
Nálad jobban ehhez senki nem ért,
Tedd meg baby, a kedvemért, a kedvemért, a kedvemért,
Tedd meg baby a kedvemért.

A poharam alján a jég, előttem a pult.
Egy nagyon mély szakadék aljáról repít fel a katapult.
Ahogy a liftbe belépett, a maradék eszem is elment,
Láttam, hogy jól betépett, sokkal több nekem se kellett.

Megfeszülhetnék érte, mint Jézus kereszten,
De én kígyó leszek, a mérgemet majd belé eresztem.

Tudom, hogy mire vagy jó, tudom, hogy mennyit érsz.
Egyből a tárgyra térnek, ahogy a szobába lépsz.
Nem vagy annyira édes, nem vagy annyira szép,
Tudom, hogy mire vagy képes, de én darabokra téplek szét,
Szanaszét.

Megfeszülhetnék érted, mint Jézus kereszten,
De én kígyó vagyok, a mérgemet most beléd eresztem.

Tudod a dolgot, van elég pénzem,
Kapd be a horgot, a többit én elintézem.
Elintézem, baby!

Az ajtót sarkig tárva belépett a bárba.
Töltött a pohárba, egy csepp sem veszett kárba.
Én nem tudom, hogy bírta, a mixer fiú csak írta.
Tudtam jól, hogy volt egy csaja, de azt már rég kinyírta.

De valaki más is volt ott, elővette a koltot,
Minden fényt leoltott, egy nő felsikoltott.

Az arcát eltakarta, ahogy a füst a szemét marta.
A karját szénné varta, a szart jól megkavarta.
A levegő állni látszott, ahogy a fegyverével játszott.
A félmeztelen go-go girl isabbahagyta a táncot.

Mozdulatlanul állt ott, csak ellenséget látott,
De sebességet váltott, ahogy a másik fegyvert rántott.

Örökké börtön.
Alvadt vér és krétacsík a földön.
Örök börtön.
Száműztek, a büntetésemet töltöm
Ezen a Földön, ezen a Földön.

Szakadó esőben várom a járatot
Szidom a sofőr anyját, sokáig váratott.
Talán ez az az éjszaka, ami soha nem ér véget.
Dobok a tűzre, az arcomon érzem, a lángja hogy éget.

Ahogy az árnyékom az égig ér hátulról a fényben.
Én úgy maradtam itt, ebben az örökké sötétben.
De a lényeg a bélyeg a nyelved alatt.
Hiába változol, ha minden más ugyanolyan marad.

Látom, hallom, érzem
Rohadt a hely, ahonnan érkeztem.
Rohadt a hely, én fáztam, éheztem.
Rohadt a hely, a gyengék nem bírják,
A törvényeket farkasok írják.